A gyermek bölcsessége

Egyszer egy jólétben élő apa úgy döntött, elviszi egy tanyára a tízéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak.

Azt akarta, hogy a gyerkőc meglássa a dolgok értékét, és felfogja, micsoda szerencsés családban is él.
Egy egyszerű, faluszéli család házában szálltak meg, egy hétvégére. Hazafelé menet az apa megkérdezte fiát:

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen
- És mit láttál meg mindebből?

- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó mellett laknak.
A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké meg addig, amíg a szem ellát. Mi boltban vesszük a tejet, a túrót, a sajtot, a szalámit...

- Nekik a tehenük ott az istállóban, a disznajuk az ólban és saját tejterméket fogyasztanak, a maguk szalámiját eszik. A gyümölcsösben meg annyi körtéjük, almájuk terem, hogy télire is bőven marad belőle. Végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kissrác hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk!