Ma névnapja van.

főoldal | e-mail | oldaltérkép
 
 

Lelki béke

Amikor az ember eljut odáig, hogy képes a szívével gondolkodni és az agyával érezni, vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak. Teremt, mint egykor teremtett...

Elhasználódási folyamatok

-Hogy vagy?

-Kösz, hát mit mondjak?

Miközben tele vagyunk a feszültség, stressz, szorongás, alvási zavarok problémáival.  Állunk a tükör előtt reggel és bámulunk magunkra és közben bizonytalan gondolataink ébrednek.  A legmeghatározóbb sok estben stressz, ami  önmagában nem rossz. Ahogyan Sellye János, a stresszkutatás magyar úttörője meghatározta:

„… a stressz az élettel járó elhasználódási folyamatok egysége.” Az életünk során pedig nem csak rossz dolgok „használnak el” bennünket. (Elég, ha csak az izgatottságra gondolunk.) Akkor valljuk magunkat izgatottnak, amikor félünk valamitől, bosszankodunk valami miatt, idegesek vagyunk, vagy konfliktusba kerültünk valakivel. Ugyanakkor izgatottságnak nevezzük azt a mindent elsöprő érzést is, amit szeretkezés közben átélünk…

A stressz tulajdonképpen nem más, mint az a mód, ahogyan a szervezetünk egy kiváltó tényezőre reagál. Eredendően azt a célt szolgálta, hogy megvédjen bennünket és felkészítsen váratlan krízishelyzetek sikeres megoldására.

„Küzdj, vagy menekülj!”

Amikor az ember még sokkal közelebbi kapcsolatban élt a természettel, élet és halál múlt a stresszreakción. Amint Vilma és Frédi az erdő szélén sétáltak, és hátulról rájuk rontott egy barlangi medve, akkor a stresszreakció felgyorsította a légzésüket, hogy minél több levegő juthasson a szervezetükbe. A pulzusszámuk megemelkedett, hogy nagyobb sebességgel áramolhasson a vér a meneküléshez nélkülözhetetlen testrészekbe. A pulzusszámmal együtt a vérnyomásuk is megemelkedett, és a vérükben több adrenalin, noradrenalin és más hormon szabadult fel, az emésztésük pedig lelassult, hogy az emésztőszervek ne vegyék el az energiát a futáshoz létfontosságú szervektől. Egyszóval: megszólalt a riasztó, és testük minden lehetséges energiát felszabadított az ellenséggel való szembesülésre, illetve az elmenekülésre. A szakzsargon ezt hívja „küzdj, vagy menekülj!”-állapotnak. Ennek köszönhetjük azt, hogy veszélyhelyzetben sokkal nagyobb fizikai teljesítményre vagyunk képesek, mint nyugodt körülmények között: gyorsabban futunk, magasabbra ugrunk vagy éppen erősebbet ütünk. Vilma és Frédi naponta hálás lehetett ezért az adottságért, ugyanis a túlélésüket biztosította.

Riadó!!!

Mi váltja ki bennünk a riadókészültséget? Mindennek a hátterében a vegetatív vagy autonóm idegrendszerünk áll. Az „autonóm” megnevezés arra vonatkozik, ami ennek az idegrendszernek az egyik legfontosabb jellegzetessége, vagyis az, hogy akarati úton nem tudjuk befolyásolni. Automatikusan, vagyis magától működik. Sehol sincs rajtunk egy gomb, amit megnyomva a feszültségünk, az idegességünk és felbőszültségünk alábbhagyna, és átváltanánk ellazult, nyugodt, békés üzemmódba. Ezért csupán egyetlen lehetőségünk van a nyugalmi állapot helyreállítására: meg kell értenünk a vegetatív idegrendszer működését, és meg kell tanulnunk indirekt módon befolyásolni azt! 

Szimpatikus, paraszimpatikus

A vegetatív idegrendszer hasonlóan működik, mint egy informatikai vezeték, amelynek két szála van. Az egyik szál a szimpatikus, a másik pedig a paraszimpatikus idegrendszer.

Mindkét szál összeköttetésben áll szerveinkkel, és információkat közöl azokkal.


Amikor a szimpatikus idegrendszer által továbbított információk kerülnek túlsúlyba, a szerveink ráhangolódnak a „küzdj, vagy menekülj!”-állapotra:

• a szív ekkor azt a parancsot kapja, hogy gyorsabban verjen

• az izmok azt az utasítást kapják, hogy feszüljenek meg

• az emésztőrendszerünk pedig tudomásul veszi, hogy takarékra kell állítania magát, mert az élet mentése fontosabb a táplálék megemésztésénél.

Ha a paraszimpatikus hatások dominálnak, akkor a szervek pontosan ellenkező parancsokat kapnak: átváltanak pihenésre, megnyugvásra, feltöltésre.

TUDTA?  Nyugalmunk vagy zaklatottságunk a vegetatív idegrendszer két szálának egyensúlyától függ.

Egyszer-kétszer – vagy folyamatosan…

Frédi és Vilma esetében megállapítottuk, hogy a stresszreakciónak életmentő szerepe volt, hiszen az életüket fenyegető veszélyhelyzet hatására mindketten felszabadították összes energiájukat, hogy elmeneküljenek a kiéhezett medve elől. Ha ez naponta csak egyszer-kétszer történt, az normálisnak és egészségesnek tekinthető. Ha viszont egész nap teljes erőbevetéssel, őrült módjára rohangálniuk kellett volna – ha a pulzusszámuk és a vérnyomásuk az egeket verte volna, ha vérük állandóan tele lett volna adrenalinnal, ha az emésztési folyamatukat mindig megszakította volna a menekülés, a légzésük pedig folyamatosan gyors és felületes lett volna –, akkor az már károsította volna az egészségüket.

Úgy, mintha mi, mai modern világunkban mindig úgy vezetnénk az autónkat, hogy a fordulatszámmérő mutatója folyamatosan a piros mezőben lenne…

Ilyen esetben a motor rövid időn belül túlpörögne, és olyan károsodások következnének be, amelyek miatt nagyon mélyen bele kellene nyúlnunk a zsebünkbe.

Ha Vilma és Frédi folyamatosan 120%-on pörgött volna, akkor számítaniuk kellett volna:

• étvágytalanságra

• rejtélyes hangulatingadozásokra

• szexuális zavarokra

• rémálmokra

• szorongásos megbetegedésekre

• immunitászavarokra és hasonló problémákra.

Nézzük, mi stresszel bennünket!

Annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg velünk, rendkívül fontos, hogy szembenézzünk a bennünket érő stressztényezőkkel, felismerjük gyenge pontjainkat, és felfegyverezzük magunkat olyan módszerekkel, amelyek segítségével ellenőrzés alatt tarthatjuk feszültségünket és megőrizhetjük nyugalmunkat olyankor is, amikor nem segít bennünket a harckészültségi állapot kialakulása. Egy vizsgán a stresszreakció nem támogat bennünket a szituáció sikeres megoldásában, sőt! Amint azt Ági esetében is láttuk, inkább gátol és bénít.

GONDOLJUK MEG!

Frédi és Vilma világához képest a mi életkörülményeink lényegesen megváltoztak, de biológiai örökségünk megmaradt. Ennek az örökségnek a kezelésében nyújtanak segítséget a különböző relaxációs eljárások. Most induló sorozatunkban ilyen technikákat mutatunk be. Megvizsgáljuk a testünkre és lelkünkre gyakorolt hatásaikat, valamint segítséget nyújtunk abban is, hogy miként építhetjük be a relaxációs gyakorlatokat mindennapi életünkbe, hogy kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá és egészségesebbé váljunk.

Önvédő eszközök stressz ellen:

Fontos, hogy szembenézzünk a bennünket érő stressztényezőkkel, felismerjük gyenge pontjainkat, és felfegyverezzük magunkat olyan módszerekkel, amelyeknek segítségével ellenőrzésünk alatt tarthatjuk feszültségünket, és megőrizhetjük nyugalmunkat olyankor is, amikor még a teljes harckészültségünk sem segít bennünket.

A zeneterápia szerepe belső egyensúlyunk megteremtésében

A zeneterápia a zenét, mint eszközt alkalmazza a megelőzés, a személyiségfejlesztés, önismeret, korrekció, gyógyítás, és a rehabilitáció területén. 

Cél egy katartikus állapot elérése

Ez egy különös élmény, amely szinte "átfesti" bennünk az önmagunkról és a világról kialakított képet, a változás lehetőségét hordozza. A zene hatását évezredek óta használjuk.

A központi idegrendszer az a közvetítő, amely hatásmechanizmusát is összetetten érvényesíti. A zene a rezgéseivel érinti, átjárja az egész embert csontjaiban, üregeiben, lágy részeiben, nedveiben. Tehát, a zene több lelki jelenségre hat, azokat befolyásolja.

A zene elemei, a ritmus, melódia, dinamika, hangszín, hangközök stb., vagy mint sajátos rezgések összessége különös lelki, élettani hatást érhetnek el. Akár izom ellazulást, érfal kitágulást, egyenletes lassú szívverést, így vérnyomás csökkenést képes kiváltani egy muzsika, akár izom feszülést, szapora légzést és szívritmust és vérnyomás emelkedés egészen az eufória és extázis állapotáig.

Nem túlzás azt állítani, tehát, hogy a muzsikának univerzális hatása van. A zene elemei által kiváltott testi-lelki reakció a kulcsa zene terápiás hatásának. Ezekre épült a zenével segítés, gyógyítás, vagyis maga a zeneterápia. Enyhet ad a bajban, társ az elhagyatottságban, elviselhetővé teszi a bánatot és megoszthatóvá az örömöt.

Összetett, csodás és törékeny, ez a varázslatosnak tűnő módszer. A zenés időutazásban, az addig még fel sem bukkanó képek, hiányok és örömök, tervek és remények életre keltek. És ebben a zenének jelentős, sőt kiváltó, ill. feloldó szerepe volt.

A zene valóban felszabadít, nem csupán hangulatilag, hanem a fejletlen, szunnyadó képességeket is. A zene eltávolítja a gondokat, én-erőt ad, az átélhető öröm élményével vesz körül. Megélhetővé válik a csend, általa kap értéket a hangzás, a hangzás által kap lehetőséget a lélek.

A harmonikus lélek adja az élet értelmének élményét.

A zene lélekformáló, felemelő varázsával teljes belső békét biztosít!

 

 

mkh.valosag.net

.PI-VÍZ INFORMÁCIÓKBölcsességekBúzafű - ÁrpafűCikkek és írásokCsodás gyümölcsök, zöldségek, termésekÉN megtalálásaFürjtojásTáplálkozásVilágunk csodái